A polietilént általában több fő vegyület egyikébe sorolják, amelyek közül a leggyakoribbak az LDPE, az LLDPE, a HDPE és az ultranagy molekulatömegű polipropilén. Egyéb változatok közé tartozik a közepes sűrűségű polietilén (MDPE), az ultrakis molekulatömegű polietilén (ULMWPE vagy PE-WAX), a nagy molekulatömegű polietilén (HMWPE), a nagy sűrűségű térhálós polietilén (HDXLPE), a térhálós polietilén (PEX vagy XLPE), a nagyon kis sűrűségű polietilén (VLDPE) és a klórozott polietilén (CPE).
Az alacsony sűrűségű polietilén (LDPE) egy nagyon rugalmas anyag, egyedi folyási tulajdonságokkal, ami különösen alkalmassá teszi bevásárlótáskák és egyéb műanyag fólia alkalmazásokhoz. Az LDPE nagy képlékenységgel, de alacsony szakítószilárdsággal rendelkezik, ami a valós világban abban nyilvánul meg, hogy feszültség hatására nyúlik.
A lineáris kis sűrűségű polietilén (LLDPE) nagyon hasonló az LDPE-hez, de további előnyöket is kínál. Pontosabban, az LLDPE tulajdonságai megváltoztathatók a receptúra összetevőinek módosításával, és az LLDPE teljes gyártási folyamata jellemzően kevésbé energiaigényes, mint az LDPE.
A nagy sűrűségű polietilén (HDPE) egy robusztus, mérsékelten merev műanyag, erősen polietilén-HDPE-szemetes-1 kristályszerkezettel. Gyakran használják műanyagokban tejesdobozokhoz, mosószerekhez, szemeteskukákhoz és vágódeszkákhoz.
Az ultranagy molekulatömegű polietilén (UHMW) a polietilén rendkívül sűrű változata, amelynek molekulatömege jellemzően egy nagyságrenddel nagyobb, mint a HDPE-é. Olyan szálakká fonható, amelyek szakítószilárdsága sokszor nagyobb, mint az acélé, és gyakran beépítették golyóálló mellényekbe és más nagy teljesítményű felszerelésekbe.
Közzététel ideje: 2023. április 21.